Néhány óra alvás, aztán irány Gödöllő. Kolosék már Apukával (Somogyi Manitou Péter), meg Főnökkel a helyszínen voltak, ahol minden a legnagyobb rendben várta az első underground doomfesztivált, zenekarostól, közönségestől. KOLOSNÉ, KOLOS, APUKA, FŐNÖK, TRAFÓ RULES!!! Du. 2-re ígérték az érkezést, és percre pontosan akkor jöttek, ezt mondjuk nem tudom , hogy csinálta a sofőr... Előzetes aggodalmunk azt illetően, hogy a helyszínnel, az ellátással, meglegfőképpen a rendelkezésre álló hangosítással meg lesznek-e elégedve, szertefoszlott, hála... A beállássnál Shermann megint kitett magáért, miután Venomot nyomott (Witching hour arrgghh), közölte, hogy van egy Venom Frost nevű csak feldolgozásokat játszó zenekara is. Na vajon miket játszanak? Talált , süllyed... Megérkezetk Convoy Andrásék is, úgyhogy teljes lett a létszám. Beállás, aztán hajrá. (Előtte volt alkalmam meghallgatni a már elkészült "Elusive truth" című új SC lemez nagy részét, kiváló lett, megjelenés márciusban, mindenkinek ajánlom.) A koncerteken óriási hangulat uralkodott végig, felülmúlt minden várakozást, az a hangulat amit a publikum teremtett. Itt jöjjön néhány nagyon személyes gondolat, a végére. Tartottunk attól, hogy a helyszín, meg az időpont (vasárnap) miatt nem lesznek elegen, bár titokban reménykedtünk azért, hogy aki szereti ezt a fajta zenét, az itt lesz. De tényleg csak a lelkünk mélyén. Az viszont, hogy a minimális reklám ellenére is eljöttek még Pécsről, Veszprémből,Zalaegerszegről, meg még ki tudja honnan is, egyszerűen megható volt, erre ez a legmegfelelőbb szó. Az a 200 fős közönség aki ott volt tényleg a legfanatikusabb rajongókból állt és csak a legnagyobb tisztelettel szólhatunk róluk. Most már bátran bele merünk vágni a folytatásba, a Flag of doom Vol. 2. szervezésébe, mivel ott van mögötte az a - nem ezres nagyságrendű, de annál fanatikusabb - közönség, akik miatt tényleg érdemes összehozni. KÖSZI.
Találkozunk a következőn, jövőre.
Doom on !

Köszönet - Thanks: Manitou, Főnök, Trafó klubból mindenki, Hegyi Kolosné, Csabi aki Peti, Peti aki Csabi, Tilos Rádió, Lénárd Laci&MH, Prieger Zsolt&Index, Wino&co., Beaver, Convoy, Henk Mol, Joe Lally

SPIRIT CARAVAN, BEAVER, MOOD, CONVOY
Flag Of Doom fesztivál
2000. november 12.

A Spirit Caravan-vezér Wino a hol, működő hol meg nem Obsessed és a koromsötét St. Vitus kultzenekarokban szerzett elévülhetetlen érdemei következtében Conan-nagyságú legendája a doom műfajának. Olyan alapművek fűződnek a nevéhez, mint az Obsessed Lunar Womb-ja, vagy a St. Vitus-tól a Born Too Late és a V. Új bandájában hasonló kaliberű ászokkal társult: a dobok mögött az Iron Man-ben, a Wretched-ben, és Pentagramban is megfordult Gary Isom ül, a basszusgitárt pedig a Love Razor és a Wretched egykori énekese, Dave Sherman kezeli.

FLAG OF DOOM FESZTIVAL
2000. 11. 12., Gödöllő, Trafó Klub

A szervezők reményei szerint ez a buli nem egyedi eset lesz a doom muzsika hazai történetében, hanem koncertsorozattá fog majd fejlődni - pont úgy, ahogy mondjuk az underground hardcore bandák is elég rendszeresen látogatják kis hazánkat az utóbbi időben. Úgy legyen! (További részletekért olvass bele a legfrissebb MOOD interjúba!)
A CONVOY-os srácoktól ezúton is elnézést kérek, amiért nem írok róluk; sajnos késve érkeztem (önhibámból, mentség zéró!), éppen a tust húzták, amikor bekúsztam a terembe. Legközelebb fürgébb leszek. (Bár a fürgeség nem éppen doomsta tulajdonság, hehe!) A MOOD-ot viszont már láttam, és megint iszonyatosan tetszettek. Marek Feri helyén ugyan új bőgős tevékenykedik Megyesi Balázs személyében, de amúgy semmi változás (hál' Istennek, hadd tegyem hozzá). Azaz most is jöttek szembe a gőzmozdonyként zakatoló riffek, húztak a tempók, sírtak a gitárszólók, hipnotizáltak az énektémák - szóval igazi MOOD buli volt ez is, a legjobb hagyományoknak megfelelően. Jól is szóltak nagyon, a hangulat is klassz volt, szóval semmi nem zavarta az élvezetet. Szerencsére Sanyiék (is) a keményebb, riffelősebb, kicsit TROUBLE-ízű oldalról fogják meg ezt a muzsikát, úgyhogy underground doomsterek, stoner arcok és "mezei" metalosok egyaránt élvezettel lóbálhatták a frizurájukat. Lóbálták is amúgy, nagy beindulás volt szinte mindenki részéről. A repertoárban volt minden, korai és újabb dalok egyaránt, sőt egy BLACK SABBATH és egy SAINT VITUS feldolgozás is belefért. Király buli volt, soha rosszabbat magunknak! Most már jöhetne az az új album is lassan. (Nagyon LASSAN, és persze súlyosan...:-)

A hollandusok BEAVER-je viszont elég vegyes érzelmeket keltett bennem. Ők inkább a stoner vonalhoz húznak, kevés a konkrét riffelés, több a betépett, pszichedelikusan lebegős téma. Zeneileg a maga nemében jó volt, amit csináltak, vannak jó témáik és kábító dallamaik, de a kopasz énekes/gitáros magas hangja valahogy idegesített. Sem az orgánumát, sem a témáit nem éreztem idevalónak, kicsit kilógott a képből az arc. Ha lemezen hallottam volna őket már korábban, akkor talán jobban bejön a dolog, de így kicsit fárasztó volt nekem a produkciójuk. Mondjuk sokan hanyatt estek tőlük így is, úgyhogy lehet, hogy bennem van a hiba. Egy alapos lemezmeghallgatás sok mindent eldönthetne. - Viszont: szimpatikusak voltak, a dobos csaj is aranyos, és láthatóan teljesen beleélték magukat a muzsikálásba a veszélyesen szétcsúszott külsejű hollandok. Róluk egyenlőre annyit röviden: egy szimpatikus csapat korrekt, de nem felejthetetlen buliját produkálták.

Wino mesterék - azaz a SPIRIT CARAVAN - viszont lenyűgöztek. A három arc kb. olyan lepukkantan néz ki, ahogy a jó öreg MOTÖRHEAD a legsúlyosabb korszakában (Wino amúgy is olyan, mint egy bibircsókok nélküli Lemmy:-), de baromi precízen és feeling-esen adagolták a jó kis jammelos doomster témákat. Trióban, egy gitárral súlyosabban szóltak, mint más kettővel, de közben az Érzés sem hiányzott a zenéből. Wino egy igazi őskövülete a stílusnak, abszolúte hiteles arc, és a többiek sem nyeretlen kétévesek éppenséggel. A dobos hatalmas lendülettel csépelte minimál dobszerkóját (amiben a lábdob és az egyik cin valami elképesztően hatalmas méretű volt), a bőgős ős-VENOM pólóban, vigyorogva/vicsorogva adagolta a mélyeket (néha énekelt is), Wino meg jókat grimaszolva riffelt és szólózott, meg persze énekelt. A muzsika mélyen az ős-SABBATH-ista hagyományokban gyökerezik, de itt-ott van benne némi durva rock'n'roll-íz is, amúgy a klasszikus MOTÖRHEAD módjára. Wino mester jellegzetes hangja kicsit Ozzy-ra hajaz, jammelos, érzéssel teli szólóinak pedig teljesen egyedi világuk van. Bő egy órás műsoruk tömény - és kiváló - doom eszencia volt, a legszentebb ősi hagyományok szellemében. Mivel a bandát nagyon rövid ideje ismerem, nótacímeket inkább nem mondanék (talán SAINT VITUS-t és THE OBSESSED-et nyomtak - ezek Wino régi bandái voltak), de az tuti, hogy igazi ünnepet varázsoltak a Trafó falai közé. Most már csak azt remélem, hogy tényleg lesz folytatása a kezdeményezésnek - én a magam részéről vágyálom szinten nagyon szívesen megkukkantanám mondjuk a TROUBLE-t is (persze Eric Wagner-rel!), a SOLITUDE AETURNUS-t vagy a COC-t. Persze tudom, mindez sok mindentől függ. De reménykedni azért csak szabad, nem?:-)

Sch-dt
Ragyogás Webzine
www.alba.hu/ragyogas

SPIRIT CARAVAN/BEAVER/MOOD/CONVOY
Gödöllő, Trafo 2000. december

Hogy ez a Nyugat-Európában Kimondottan Pocsékul szervezett és reklámozott, ennek megfelelően jobbára szerényen látogatott turné a Trafoban 180-200 nézős, hatalmas hangulatú doom/stoner ünnepet eredményezett, abban szerintem hatalmas szerepe van a Mood évek óta tartó kitartó munkájának. Igazi színteret teremtettek itthon ennek a sabbathi hagyományokon nyugvó muzsikának, és ennek köszönhetően december végén már egy kizárólag hazai csapatokat felvonultató Doomanoid bulit is meg tudtak szervezni ugyanitt Gödöllőn.
Ugyan határozott felszólítást kaptam Convoyéktól, hogy legyek pontos, sikerült csak a bulijuk második felét elcsípnem. Nem játszottak ezúttal semmilyen feldolgozást, csak az ízes ritmusjátékra épülő saját dalokat hozták, kicsit álldogáló, statikus előadásmóddal. Nem az a kimondott riff-banda, pedig amikor András elkezdte adagolni a húzósabb riffeket, egyből élet költözött a csapatba. Jó lesz ez a Convoy, legközelebb jobban fogok igyekezni, hogy rendesen elcsípjem őket.