Burning Inside (H), Dark Day Dungeon (CH), Static 84 (D), Boy Set Fire (USA)
- 2000 október 15, Trafó Club, Gödöllő Palotakert
undegroundpcdome.hu

Aki járt már Szibériában megnézni, hogy fest egy transzba esett sámán, azt hiszem, hiába szúratta le magát egy hátsó kazah bűnözővel Elég lett volna október 15-én, Gödöllőn transzformálni magát. Ugyanis fentebb jelzett időpontban, jelzett helyen hasonló jelenség megfigyelésére adódott alkalom. Profi modón megszervezett fesztivál volt. Nem erre számítottam, hiányzott is a zenekarok közti átállás hosszúságából adódó ismerősökkel való beszélgetés. Erre nem adódott alkalom valóságos hc kéjhömpőj zúdult ránk. A zenekarok gyors egymásutánban következtek, mégpedig: Boy Sets Fire+Static 84+Cataract+Dark Day Dungeon+New Born+Hátsó Szándék. Ezek nagyszerű teljesítményt nyújtottak, fejlődő képesek, míg BB önjelölt művészúr sem tudta alulmúlni a hangulatot és önmagát. Nála bizarabb jelenség talán csak a proszektúra környékén sandán ólálkodó macskák között található. Széles jókedvében próbált feszültséget indukálni, Amper sze nem sikerült Volt, sem a színpadOhm sem hallgatóként amint magas szintű kulturáltságában német nyelven vegzálta a külföldi zenekarokat. Jó vizsgázó közönség talán csak az örültek iránt megnyilvánuló törzsi tiszteletből fakadóan tűrte meg.
A buli jó volt. Csak én nem vagyok már a régi. Azt hiszem, hogy ezentúl kiállítás megnyitottról írok. Lehet, hogy fiatalodom. Fiatalok, tiétek a világ valamikor a miénk volt de körül néztünk benne és láttuk, hogy annyira nem jó, hogy inkább nektek adjuk, nesztek. Van bennem tisztán látás. Világ biztosan el fog pusztulni, csak el kell fejlődnünk addig, amíg senkise bánja. Ez az üzenetem az utókornak.

Mindenkit puszilok, csókolók, ölelek, imádok, puszilok, ölelek.

Szevasz Jóka.

- A -

 

BOY SETS FIRE /STATIC 84/
DARK DAY DUNGEON
Gödöllő, Trafo, 2000.október 15.
Metal Hammer

Ha véletlenül nem ismerem meg valahol a Rookie című dalt a Boy Sets Fire-től, talán sosem találkozom ezzel az amerikai csapattal, pedig mostanában hatalmas kedvencek lettek nálam. Egyértelmű, hogy a Trafóban volt a helyem, de sajnos a korán kezdődött buli magyar fellépőit nem láttam. A Dawncore ugyan elmaradt egyébként is, de a Bandanast olyan rég láttam már, hogy jó lett volna elcsípni őket.
A svájci Dark Day Dungeon volt az első általam látott csapat, méghozzá egy magyar származású gitárossal. Amolyan new school típusú döngetés volt a program egy HC-sen jó hangú és szimpatikus frontemberrel, akire azért egy kis rutin még ráférne. Nagy dolgokat nem csináltak, de azért zúztak.
A Static 84 már egészen másfajta húrokat pengetett. Ők németek, a zenéjük meg régi típusú dallamos punk rock, komoly hangsúllyal a rockos dolgokon. Nyilván idővel akár Dag Nasty jellegű dallamok is előkerülhetnek majd, jelenleg azonban még kicsit szürke, egyforma volt a műsor. Mondjuk a nem túl nagy számú közönség egy része sem könnyítette meg a dolgukat.
A Boy Sets Fire kapcsán viszont nem tudok panaszkodni, mert ez a buli a „Rise, rise, rise…" kezdettől az utolsó percig zseniális volt. Én ugyan korábban nem tudtam arról, hogy balos hozzáállásuk, a korábban itt-ott használt vörös csillag miatt a hardcore színtéren nem mindenki a barátjuk, de itt ez hamar kiderült. Nathan énekes jól kezelte a problémát, a bekiabálásokat ügyesen hárította, látszott, hogy rutinból teszi, de engem kicsit zavart ez a bunkózás. Ráadásul a BSF szövegei kimondottan tetszenek, különösen az After The Eulogy című mestermű kettes albumon. Aki nem ismeri őket, az képzeljen el egy modern hardcore/punk bandát, de helyenként olyan feelinges, szívbemarkoló dallamokkal, olyan dinamikai megoldásokkal, mint mondjuk a Live legjobb pillanatai. Az egyre erősödő emocore színtér kitermelt mostanában pár nagy bandát, de a BSF még ezek között is az élbolyba tartozik. Szerintem lenne keresnivalójuk egy a Victorynál nagyobb hatású kiadónál is. Nathan ugyan érezhetően a jelenlegi képességeinek a határán teljesít az albumon, de szerencsére élőben is hozta az óriási dallamait. Az is tetszik, ahogy a dallamokból lazán átvált őrölten torokgyilkos kiabálásokba. De a többiekre sem lehetett panasz, a két gitáros fifikásan megírt váltott témái, jól elhelyezett fogós riffjeik élőben még jobb hatást keltettek, mint a lemezeken. Szó, mi szó, ez egy maximális koncert volt. Akár minden héten jöhetnének errefelé!

 

BOY SETS FIRE /STATIC 84/
DARD DAY DUNGEON
Gödöllő, Trafo, 2000.október 15.
Metal Hammer

Ha véletlenül nem ismerem meg valahol a Rookie című dalt a Boy Sets Fire-től, talán sosem találkozom ezzel az amerikai csapattal, pedig mostanában hatalmas kedvencek lettek nálam. Egyértelmű, hogy a Trafóban volt a helyem, de sajnos a korán kezdődött buli magyar fellépőit nem láttam. A Dawncore ugyan elmaradt egyébként is, de a Bandanast olyan rég láttam már, hogy jó lett volna elcsípni őket.
A svájci Dark Day Dungeon volt az első általam látott csapat, méghozzá egy magyar származású gitárossal. Amolyan new school típusú döngetés volt a program egy HC-sen jó hangú és szimpatikus frontemberrel, akire azért egy kis rutin még ráférne. Nagy dolgokat nem csináltak, de azért zúztak.
A Static 84 már egészen másfajta húrokat pengetett. Ők németek, a zenéjük meg régi típusú dallamos punk rock, komoly hangsúllyal a rockos dolgokon. Nyilván idővel akár Dag Nasty jellegű dallamok is előkerülhetnek majd, jelenleg azonban még kicsit szürke, egyforma volt a műsor. Mondjuk a nem túl nagy számú közönség egy része sem könnyítette meg a dolgukat.
A Boy Sets Fire kapcsán viszont nem tudok panaszkodni, mert ez a buli a „Rise, rise, rise…" kezdettől az utolsó percig zseniális volt. Én ugyan korábban nem tudtam arról, hogy balos hozzáállásuk, a korábban itt-ott használt vörös csillag miatt a hardcore színtéren nem mindenki a barátjuk, de itt ez hamar kiderült. Nathan énekes jól kezelte a problémát, a bekiabálásokat ügyesen hárította, látszott, hogy rutinból teszi, de engem kicsit zavart ez a bunkózás. Ráadásul a BSF szövegei kimondottan tetszenek, különösen az After The Eulogy című mestermű kettes albumon. Aki nem ismeri őket, az képzeljen el egy modern hardcore/punk bandát, de helyenként olyan feelinges, szívbemarkoló dallamokkal, olyan dinamikai megoldásokkal, mint mondjuk a Live legjobb pillanatai. Az egyre erősödő emocore színtér kitermelt mostanában pár nagy bandát, de a BSF még ezek között is az élbolyba tartozik. Szerintem lenne keresnivalójuk egy a Victorynál nagyobb hatású kiadónál is. Nathan ugyan érezhetően a jelenlegi képességeinek a határán teljesít az albumon, de szerencsére élőben is hozta az óriási dallamait. Az is tetszik, ahogy a dallamokból lazán átvált őrölten torokgyilkos kiabálásokba. De a többiekre sem lehetett panasz, a két gitáros fifikásan megírt váltott témái, jól elhelyezett fogós riffjeik élőben még jobb hatást keltettek, mint a lemezeken. Szó, mi szó, ez egy maximális koncert volt. Akár minden héten jöhetnének errefelé!
L.L.

 

Rólunk írták/Nálunk történt rovatba:
Burning Inside (H), Dark Day Dungeon (CH), Static 84 (D), Boy Set Fire (USA)
2000 október 15.

Aki járt már Szibériában megnézni, hogy fest egy transzba esett sámán, azt hiszem, hiába szúratta le magát egy hátsó kazah bűnözővel Elég lett volna október 15-én, Gödöllőn transzformálni magát. Ugyanis fentebb jelzett időpontban, jelzett helyen hasonló jelenség megfigyelésére adódott alkalom. Profi modón megszervezett fesztivál volt. Nem erre számítottam, hiányzott is a zenekarok közti átállás hosszúságából adódó ismerősökkel való beszélgetés. Erre nem adódott alkalom valóságos hc kéjhömpöj zúdult ránk. A zenekarok gyors egymásutánban következtek, mégpedig: Boy Sets Fire+Static 84+Cataract+Dark Day Dungeon+New Born+Hátsó Szándék. Ezek nagyszerű teljesítményt nyújtottak, fejlődő képesek, míg BB önjelölt művészúr sem tudta alulmúlni a hangulatot és önmagát. Nála bizarabb jelenség talán csak a proszektúra környékén sandán ólálkodó macskák között található. Széles jókedvében próbált feszültséget indukálni, Amper sze nem sikerült Volt, sem a színpadOhm sem hallgatóként amint magas szintű kulturáltságában német nyelven vegzálta a külföldi zenekarokat. Jó vizsgázó közönség talán csak az örültek iránt megnyilvánuló törzsi tiszteletből fakadóan tűrte meg.
A buli jó volt. Csak én nem vagyok már a régi. Azt hiszem, hogy ezentúl kiállítás megnyitottról írok. Lehet, hogy fiatalodom. Fiatalok, tiétek a világ valamikor a miénk volt de körül néztünk benne és láttuk, hogy annyira nem jó, hogy inkább nektek adjuk, nesztek. Van bennem tisztán látás. Világ biztosan el fog pusztulni, csak el kell fejlodnünk addig, amíg senkise bánja. Ez az üzenetem az utókornak.

Mindenkit puszilok, csókolók, ölelek, imádok, puszilok, ölelek.

Szevasz Jóka.
- A -


Videóösszeállítás megtekintheto itt <http://underground.pcdome.hu/download/trafo001015/7634.htm>